Az aktfestészet a két világháború közötti időkben a Miskolci Művésztelep közkedvelt műfaja volt. A téma népszerűségét nem csupán a plein air festészet oktatásában betöltött szerepe magyarázza, de az a dacos magatartás is, amit – mintegy ellenhatásként – a korszak elhúzódó polémiája idézett elő. „Amióta Vaszarynak, Prihodának és a többi pornográfussá bélyegzett mestereknek a képeit elkobozták a pesti kirakatokból, egyszeribe felkapottá vált a meztelenség mint festői téma. Alig van piktorember a művésztelepen, aki az idei nyáron ne festett volna legalább egy »Zsuzsannát« azt a bizonyos fürdőző hölgyet, akit a vén »destruktívek« illetlenül kilestek” – adja hírül a Benkhard Ágosttól nyert értesüléseit egy miskolci újságíró 1925-ben.

A hivatkozott eset az aktképek közszemlére bocsáthatósága körüli huzavona egyik közjátéka volt. A századfordulón kirobbanó oktatásügyi vita hátterében az az aggodalom állt, hogy az erotikus asszociációk felkeltésére alkalmas kompozíciók az ifjúság erkölcsi nevelésére rossz hatást gyakorolhatnak. A dilemma évtizedek múltán sem jutott nyugvópontra, és a morális problémát a pro és kontra véleményeknek megfelelően pro és kontra gesztusok tartották felszínen.

A festők – ahogy az előző részben már szó volt róla – a mitológiai és bibliai történetek segítségével törekedtek széles körben is legitimálni a ruhátlan test ábrázolását. A klasszikus kerettémák mellett a tisztálkodás hétköznapi szituációja – mint az ember alapvető szükségleteihez tartozó tevékenység – kínált újabb megoldást arra, hogy az ártatlan szándékú aktfestményeket véletlenül se érhesse a nyílt testiség vádja.

Az írott források számos képcímet említenek (Fürdés előtt, Fürdés után, Nimfák fürdője stb.), melyek a tisztálkodással összefüggő aktjelenetek gyakoriságát jelzik a Miskolci Művésztelep termésén belül. Csabai Kálmán (1915–1992) festőművész 1938-ra datálódó Fürdő nők című kompozíciójáról egy helyi műkritikus tollából szerzünk értesülést: „A képen élénken érvényesül a női test plasztikus szépsége a fák zöldes színhatásában és figyelemreméltó a napfoltok és az árnyék problémájának erősen átérzett megoldása” – olvassuk a telep 1940-es tárlatáról hírt adó tudósításban. Ugyanez a munka nem sokkal korábban már publicitást kapott, mikor egy hírlapíró látogatást tett a műteremösztöndíjas művész birodalmában. „Ettől a képtől nehezen tudnék megválni. […] Ez a legkedvesebb képem” – nyilatkozta ekkor Csabai a kompozícióról. A művész ragaszkodását csak részben magyarázza, hogy 1938-ban ezzel a művével nyerte el az 1000 pengős Balló-ösztöndíjat. A külső elismerésnél nyomósabb ok lehetett saját megelégedettsége, a kompozíciós és fény-árnyék problémák sikeresnek ítélt megoldása. A festmény későbbi sorsáról nincsenek értesüléseink, de 1943-ban gyaníthatóan már nem volt a művész tulajdonában, minthogy ekkor – két katonai szolgálata között – újra megfestette a téma variánsát. Ezzel a képpel aztán ismét sikert aratott. A festményt már a készítés évében kiállította a Műcsarnok tárlatán, s vélhetően közvetlenül innen került állami megvásárlásra, majd később a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. A kép megvétele nagy elismerésnek számított, ám a művész oldaláról nézve az örömbe némi üröm vegyült, hiszen a szívéhez közel álló kompozíciótól ismét meg kellett válnia. Nem maradt más hátra, minthogy megint csak megfesse.

Csabai Kálmán: Fürdő nő, 1946. (olaj, vászon, 80×60 cm) Magántulajdon.

1946-ban készült el a képi ötlet újabb, itt bemutatott variánsa. A fiatal nő épp lehajol, hogy a folyóból vizet öblítsen magára; levetett ruhadarabjai a parton hevernek. A figura csupán része a kompozíciónak, melyen a természeti környezet valamennyi eleme egyforma figyelmet és hangsúlyt kap. A folyó vízének lágyan fodrozódó felszíne, a víztükör fölé hajló fa árnyéka, a meredek partfal és a növényzet nem kevesebb alapossággal megművelt munkaterület a festő számára, mint az emberi test plaszticitása. Az ég, a víz és a föld egymással való viszonylatában a figura meztelensége magától értetődő természetességet nyer. A nuditás ténye feledésbe merül az őselemek és az ember idillikus kapcsolatában. Nem csoda, hogy Csabai Kálmán ettől a képtől már sohasem vált meg.