a
látható
láthatatlan
Bányák és barlangok ibolyántúli fényben
Berentés Ágnes fotókiállítása
Berentés Ágnes fotókiállítása
Berentés Ágnes vagyok, geológus, geográfus és fotós. Tíz évvel ezelőtt, egyetemi tanulmányaim alatt ismerkedtem meg a barlangok világával, ami lassacskán rabul ejtett, mára pedig az egész életemet a barlangászat köré fontam. Kezdetben a feltáró kutatásokba csöppentem bele. Az ember által addig soha nem járt és nem látott, érintetlen helyek látványa érlelte meg bennem a gondolatot, hogy meg kell mutassam ezt a csodát azoknak, akik másként nem láthatnák. Fel kell hívnom a figyelmet a földalatti világ szépségére, sebezhetőségére, egyediségére.
2014-ben fogtam kamerát először, és a fotósok nagy részével ellentétben én barlangokban tanultam meg használni a fényképezőgépet. Magyarországon alig néhány ember foglalkozik a fotózás eme speciális ágával. Nem véletlenül; bár sokban hasonlít a stúdiófotózáshoz, hisz a fényeket egy sötét térben kedvünkre állítjuk be, azonban a körülmények szélsőségesek. Fotóinkat olykor vízzel teli szűkületekben hasalva, máskor fényeinket elnyelő óriási terekben, 100 m-es aknákban, egy vékony kötélen lógva, vagy épp egy hasadék fölött egyensúlyozva alkotjuk meg, olykor több 100 vagy 1000 méter mélyen a föld alatt. Felszerelés- és szervezésigényes hobbi, ahol az áll rendelkezésünkre, amit magunkkal viszünk, és ami nem valósítható meg egy együttműködő és türelmes csapat nélkül.
Fotós tevékenységem célja sokrétű: van, hogy átlagos helyek rejtett szépségeit akarom megmutatni, máskor dokumentációt vagy fotóriportot készítek. Bányászati létesítmények esetében nem ritkán én vagyok az első és egyetlen, aki az adott helyet megörökíti, mielőtt végleg eltűnik. Olykor pedig csak kísérletezés, valami egyedi látványvilág, atmoszféra megteremtése, visszaadása, vagy valami új alkotása a célom.
Az elmúlt kilenc évben Magyarország, valamint Európa sok karsztos és nem karsztos barlangjában megfordultam kamerámmal. Emellett gyerekkorom óta erős vonzalmat érzek a mélyművelésű bányák iránt, melyek még tapasztalt barlangászként is egy teljesen új világ izgalmait hozzák el nekem.
Munkásságomról bővebb információkat itt találhatnak: www.caveandart.com
2019-ben teljesen más megvilágításba helyeztem a mélység világát. Geológusként természetes volt számomra, hogy ibolyántúli fény hatására nagyon sok ásvány lumineszkál, azaz világít. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan néznének ki ezek az ásványok természetes környezetükben lumineszkálva, így felszíni kísérletezések és adatgyűjtések után barlangokban is kipróbáltam a hosszúhullámú UV-vakumat, később lámpámat.
2019-ben teljesen más megvilágításba helyeztem a mélység világát. Geológusként természetes volt számomra, hogy ibolyántúli fény hatására nagyon sok ásvány lumineszkál, azaz világít. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan néznének ki ezek az ásványok természetes környezetükben lumineszkálva, így felszíni kísérletezések és adatgyűjtések után barlangokban is kipróbáltam a hosszúhullámú UV-vakumat, később lámpámat.
Fejlámpáinkat leoltva és az UV-lámpát felkapcsolva a barlangok és bányák egyhangú, szürke ásványkiválásai olykor millió csillagként ragyognak fel a falakon, máskor tüzes lávafolyamként, vagy a szivárvány minden színében játszó, rabul ejtő felületekként jelennek meg. A fotók állványról, hosszú záridő mellett készülnek, miközben teljes sötétségben, a hosszúhullámú UV-lámpával gerjesztem az erre alkalmas ásványok felületét. A néző számára földöntúli látványt a rendszervakuval megvilágított modell jelenléte hozza vissza a valóságba. Ezt követően elkészítem a képek normál vakuval megvillantott párját is. Az így készült képpárokat egymás fölé helyezve olyan információkat kaphatunk az ásványok képződésével kapcsolatban, amelyek csupán a látható fény tartományában észrevétlenek maradnának. Nem láttam még hasonló képeket a világból, nem volt kitaposott út, amit kövessek. Így szó szerinti sötétben tapogatódzással indult ez a projekt.
2022 októberében második alkalommal hirdette meg a FUJIFILM a GFX Challenge Grant Programját. Ez egy nemzetközi pénzdíjas pályázat, ahol japán zsűrik az egyes pályázók portfólióját és tervezett projektjét figyelembe véve három fordulóban jelölik ki a 15 díjazottat. Az öt „globális” mellett tíz „regionális” díj kerül kiosztásra. Mindegyik mellé jár egy választható középformátumú kamera két optikával a program megvalósításának időtartamára. A nyertesek projektjének része egy munkájukat bemutató kisfilm forgatása is (ez megtekinthető a kiállításon). Az én projektem „Az örök sötétség birodalma láthatatlan fényben” címet viselte, amivel Magyarországról elsőként jutottam döntőbe.
A FUJIFILM GFX 100s középformátumú kamera nagy felbontását, részletgazdagságát, dinamikatartományát és számos más tulajdonságát figyelembe véve jó lehetőségnek éreztem a pályázatot arra, hogy ez a 2019-ben megálmodott világító tablós kiállítás eddig számomra elérhetetlen minőségben érjen révbe.
Különféle ásványok látható (fent) és ibolyántúli (lent) fényben.
A lumineszkálás az a fizikai jelenség, amikor egy anyag elnyel egy bizonyos hullámhosszúságú elektromágneses sugárzást, majd ennek következményeként egy rendszerint nagyobb hullámhosszúságú sugárzást bocsát ki. Leglátványosabb példája az az eset, amikor az elnyelt sugárzás az ultraibolya (100–380 nm), míg a kibocsátott sugárzás a látható fény (380 és 780 nm közti) hullámhossztartományába esik. Ha a fénykibocsátás csak a besugárzás időtartamában történik, akkor fluoreszkálásról, ha pedig az után is folytatódik, akkor foszforeszkálásról beszélünk.
Azok az ásványok fluoreszkálnak, melyek kristályrácsába úgynevezett aktivátorok épülnek be. Van, hogy ez az aktivátor az adott ásvány főelemeinek egyike, ilyenkor az ásványfaj mindegyik példánya fluoreszkál. Ezek az önaktivált ásványok. A legtöbb másodlagos uránásvány ebbe a csoportba tartozik.
Sokkal gyakoribb eset azonban, amikor az aktivátor szennyező anyagként (ez lehet kémiai elem, elemcsoport, vegyület) épül be a kristályba, emiatt csak azok a példányok fognak világítani, melyekben ez a „szennyeződés” megtalálható. Ásványokban a leggyakoribb aktivátor elemek a mangán, a króm, az urán és a ritkaföldfémek, de gyakran szerves anyagok okozzák a fluoreszkálást. A fluoreszkálás színét az aktivátor mellett a gazdaásvány szerkezete is befolyásolja, vagyis egy adott aktivátorhoz nem köthető egy adott szín.
A legváltozatosabb lumineszcens színeket a kalcit mutatja az ásványok közül. A barlangokat magában foglaló mészkő és a cseppkövek is kalcitból állnak. Így nem meglepő, hogy a barlangi képződmények gyakran világítanak ibolyántúli fényben. Azonban az itt előforduló aktivátorok skálája jóval szűkebb, mint egy érces oldatokkal átjárt kőzet kalcittelérében. Ez az oka, hogy míg a barlangokban általában egyhangú kék, esetleg halvány rózsaszín lumineszkálást tapasztalunk, addig bányákban a szivárvány minden árnyalata előfordulhat.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nemcsak az ásványok, de nagyon sok szerves anyag is világít ibolyántúli fény hatására. Ilyenek egyes gombák, rovarok, virágok, de a szemünk, fogunk, körmeink és gyakran ruhánk is mutatja ezt a szép jelenséget.
A kiállítás 2024. június 2-ig
hétfő kivételével mindennap,
9-től 17 óráig látogatható.
HERMAN OTTÓ MÚZEUM FŐÉPÜLETE
I. emeleti kiállítóterem
(3529 Miskolc, Görgey Artúr utca 28.)
Belépőjegy ára: 1500 Ft/fő
Tel.: 46/560-170
