A festőművészi-rajztanári pálya a két világháború közötti időszakban a nők számára is egyre nagyobb vonzerővel bírt. A főiskola miskolci telepén többen is megfordultak a lánynövendékek közül, sorsuk későbbi alakulását azonban csak nagyon ritkán követhetjük nyomon. Nehezíti az ismeretszerzést, hogy férjhez menvén nevet változtattak, a családanyai szerepkörben pedig esetlegesen fel is adták alkotói ambícióikat, kiállítási tevékenységet nem folytattak. Altenbach Anna, Andori Irén, Bodor Éva, Egyedi Ilona, Fodor Mária, Magasházy Anny, Malcher Hedvig, Velez Imola – csak néhány név a sok közül, akiknek utóbb nyomuk veszett.

1.KÉP. Majoross Edit: Önarckép, 1928. (olaj, vászon, 50×40 cm). Magántulajdon.

Majoross Edit (1908–1993) 1927 és 1928 nyarán végezte nyári gyakorlatát Miskolcon. Az 1928. évi növendékkiállításon egy szénrajzstúdiummal mutatkozott be. Főiskolai tanulmányait 1930-ban fejezte be. Mindössze ennyit tudunk róla, tisztán az adattári források alapján. Kivételes szerencse, hogy személyiségét és élettörténetét mégiscsak megismerhetjük. Köszönhető ez annak a kiadványnak, amit leánya, Thurnay Béláné Schulek Vilma 2009-ben jelentetett meg róla.

Egészen különleges forrást jelent számunkra Majoross Edit leánykori naplója, melynek miskolci vonatkozású részleteit a fent említett kötet közreadja. A magánjellegű feljegyzések a növendék szemszögéből láttatják a telep mindennapi életét és a korszak nehézkes anyagi viszonyait. Mint megtudjuk, 1927-ben azért utazott haza a művésztelepről egy héttel korábban, mert pénzszűkébe került. A következő nyara sem telt Miskolcon kedvezőbb feltételek között, és csüggedten írja naplójába: „…mennyire spórolok, […] mióta itt vagyok, alig költöttem kenyérre 20 fillért, nem ettem egyszer sem tízórait, vagy uzsonnát, sőt a reggeli tejemet is lerendeltem fél literre. Emellett pedig olyan nagy strapám van, eddig 3 kilót leadtam. Sokszor gondolom, ez így nem mehet tovább […]. Éhesen ülni és festeni […]. Idegileg is ki vagyok merülve […]. Az örökös krajcárkodás kicsinyessé tesz, nem tudok miatta rendesen dolgozni.”

2.KÉP. Majoross Edit: Szénakazlak, 1928. (olaj, vászon, 50,5×59,5 cm). Magántulajdon.

Az említett gondok a korszakban általánosak voltak, ám a napló írója megbirkózott velük, s tanulmányait középiskolai rajztanári oklevéllel zárta. Ugyanakkor a magánéletében is nagy öröm érte: udvarlója megkérte a kezét. A fiatalok 1932-ben összeházasodtak, s Majoross Edit neve Schulek Tiborné lett. Evangélikus lelkész férje oldalán az egyház szolgálatában és nyolc gyermekük felnevelésében találta meg küldetését. A festészetről, az alkotótevékenységről nem mondott le, de kiállításokon nem vett részt. Meghatóan szép és rendkívül hasznos életet élt.

Szerető családja féltve őrzi valamennyi rajzát és festményét, így a miskolci időszakból fennmaradt munkákat is. Megtiszteltetés, hogy ezek közül néhányat a művésztelep centenáriumi kiállításán a közönség elé tárhatunk. Bemutatásra kerül így a szénakazlakat ábrázoló hangulatos kompozíció is, melynek hátterében a Dudujka dombjainak végtelenbe vesző vonulatai ismerhetők fel.