Noha a művésztelep alapvetően festőiskola volt, a 20-as évek közepén fokozott érdeklődés tapintható ki a sokszorosított grafika iránt. 1924 őszén nagy meglepetést okozott, hogy az az évi kurzus termését bemutató tárlaton a városháza egyik termében kizárólag grafikák sorakoztak. „A kiállításon nagyon érdemleges rézkarcok és több, grafikához tartozó technikával készült képek művészi, nagy erők kifejlődését láttatják. A grafikai képek közül különösen Antal Elemér és Fabró János kompozíciói tűnnek fel” – jelenti a tudósító, míg egy másik publicista a rézkarcok „hihetetlenül finom” kidolgozását emeli ki. A következő évben aztán ismét feltűnést keltettek a klasszikus mélynyomó technikával készített lapok, s ezúttal már műcímek is szóba kerültek. A főiskolai növendékek munkái közül Fabró József Noli me tangere, József és Putifárné, Akt, Hámor Ilona Harangjáték című rézkarcait nevezi meg egy cikkíró.

Egyéb mozzanatok ugyancsak arról tanúskodnak, hogy Miskolc grafikai kultúrájának kibontakoztatása ebben az időszakban határozott célkitűzés volt. A művésztelep iparművészeti részlegének létrehozásával megbízott Muhits Sándor (1882–1956) 1925-ben egy grafikai műhely kialakításának tervével állt elő. A műhely felállítása mellett szóló érvek között nagy hangsúlyt kapott a miskolci nyomdászipar színvonalbeli emelkedését eredményező, várható hatás is. Mire e program kimondásra került, a helyi sajtóban már tevőlegesen is újításokat regisztrálhattak a kortársak. A népszerű Reggeli Hírlap 1924. évi nyári számai illusztrációk sokaságával lepik meg jelenünk kutató-olvasóit is. A napilap megújulásában nemcsak a szerkesztőbizottság tagjainak, de a lapot rendszeresen illusztráló Muhits Sándornak, valamint a múzeumigazgató Leszih Andornak is domináns szerep tulajdonítható. Nem lehet véletlen ugyanis, hogy a miskolci múzeumban épp ez idő tájt rendeztek kiállítást a helyi nyomdászipar régi, metszetábrázolásos kiadványaiból, felhívva a figyelmet a sokszorosító eljárások fontosságára.

Muhits Sándornak sajnos nem volt lehetősége megvalósítania nagyszabású tervét. A litográfgéppel és rézkarcnyomópréssel is felszerelni kívánt grafikai műhely ötlete anyagi fedezet hiányában elakadt, majd az agilis grafikus- és iparművészt a művésztelepet működtető Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hamarosan visszarendelte budapesti állásába, s ezzel az álom köddé vált. Muhits öt éves miskolci működésének emlékét a helyi lapokban megjelentetett illusztrációi őrzik. Különleges helyet foglal el ezek sorában a világháború kitörésének tizedik évfordulójáról megemlékező allegorikus rajza, amelyet a Reggeli Hírlap 1924 júliusában rendhagyó módon a vezércikkek számára fenntartott címoldalon, a teljes lapot kitöltve jelentetett meg. Ilyen megbecsülésnek grafikai munka miskolci napilapban korábban még sohasem örvendett! Ez a meglepő újszerűség túlmutat önmagán, és szemléletbeli változást jelez: a város szellemi életének irányítói a grafikai megfogalmazást az írott szóval azonos értékű közlési formának minősítették.