A fennállásának 25. évét ünneplő miskolci színészmúzeum – az intézmény korábbi működéséhez illően – jubileuma kapcsán sem feledkezik meg a gyerekekről. Ismét meseszínházzá változik a legkisebbek számára a múzeum, ahol a színház világáról szóló új mesék elevenednek meg.

A múzeumban hosszú évek óta törekednek arra, hogy kiállításaikkal, programjaikkal ne csak az idősebb – emlékezni, nosztalgiázni kívánó – korosztályt szólítsák meg, hanem az ismeretterjesztésnek, a fiatalok színházi nevelésének is helyet adjanak. Így az intézményben nagy hagyománya van a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak. Egyedülálló, hogy az időszakos kiállítások sorába rendszeresen beillesztenek a legkisebbek számára gyermekszínházi tematikájú tárlatokat.

E törekvés jegyében kér fel időről időre Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus színházi alkotókat olyan „beavató színházi mesék” írására, amelyek izgalmas, vidám történeteken keresztül segítik a gyerekeket, hogy jobban megismerhessék e művészeti ágat, jobban ráérezhessenek annak varázsára. A korábbi mesék megírására olyan neves színházi személyiségek vállalkoztak mint Gabnai Katalin drámapedagógus, színikritikus, drámaíró, Fabók Mariann színművész, Horváth Márta bábművész, illusztrátor, Sz. Szabó Attila  bábművész.

 A 25 éves jubileumon három újabb mese kerül a  múzeumi gyerekközönség elé.
Kékkovács Mara, a Budapesti Operettszínház színművészének Kíváncsi Julcsi kalandjai című vidám monológja egy időutazó kislány kalandjain keresztül színháztörténeti utazásra és jókedvű játékra invitálja a gyerekeket. Kiváncsi Julcsi a jövőből, egy művészetek, színház nélküli világból érkezik, és Shakespeare mondásának nyomába ered. Leányvolta miatt minden történelmi korszakból menekülnie kell, újabb kalandokba bonyolódva ismerkedik a színházművészet különböző jellegzetességeivel. Az őskortól kezdve az ókori, középkori színházi világon keresztül jutunk el az angol reneszánsz színjátszáshoz, ahol kiderül, mit is jelent a mondat eredeti szövegkörnyezetében és átvitt értelemben, hogy „Színház az egész világ…”.

Lőrinc Katalin táncművész Hogyan mesélhetnénk másként? című meséje egy tanulságos történet és filmes táncjelenetek segítségével vezeti be a résztvevőket a mozgásművészetek világába. A mese hőse egy, az elviselhetetlenségig sokat beszélő kisfiú, akire büntetésként időszakos némaság vár. A szigorú tündér azonban segít neki: varázspálcájával különböző táncelőadásokat idéz meg, s azokkal segít főhősünknek, hogy mozdulataival, arcjátékával is ki tudja fejezni érzéseit. A filmvetítésekkel gazdagított foglalkozáson a résztvevők beszélgetnek a mozgáskultúra fontosságáról, játszanak a ritmussal, megismerkednek a tánckultúra alapműfajaival, mozgó papírbábot készítenek.

 Itt a világ közepe!… –  hirdeti Galántai Csaba bábművész  jelenete, amely a vásári bábjátékok jellegzetes népi figuráival, Paprika Jancsival és barátaival ismerteti meg a múzeumi közönséget. A mese első része a portékáit kínáló Sára és a szegényeket védő Bera Matyi betyár bimbózó szerelméről szól, s eközben megismerhetjük –többek között Weöres Sándor versrészletei segítségével – a vásárok hangulatát. A mese második felében betérünk egy bábszínházba, ahol Bajazzó, az olasz bohóc ered Paprika Jancsi nyomába, miközben az ördög most sem ússza meg verés nélkül. A foglalkozás során a gyerekek megismerkedhetnek a különböző bábtípusokkal.

A résztvevők maguk is  rövid bábelőadást rögtönözhetnek, bábot készíthetnek.
A korábbiakhoz hasonlóan a mesék hazavihetőek: a Színházi mesék harmadik kiadványát ezúttal Barnáné Juhász Ildikó, a Miskolci Csodamalom Bábszínház tervezője illusztrálta. A szervezők bíznak abban, hogy a foglalkozáson résztvevők kedvet kapnak a színházba járáshoz, érzékenyebben, nyitottabban nézik majd a színházi produkciókat.
A foglalkozásokról a szineszmuzeum.miskolc@gmail.com címen érdeklődhetnek a pedagógusok.