Döngicsélő barátaink a maguk valójában nem volnának igazán megfelelő helyen a színházi portikusz vagy a Kandia passzázs környékén. Szimbolikusan – a szorgalom és takarékosság megtestesítőiként – viszont nagyon is indokolt ábrázolásuk a Széchenyi utca 26. számú ház timpanoni homlokzatdíszeként, és a szemfüles járókelők még ma is felismerhetik őket az enyhén sérült, megkopott kaptárjukkal.  A kevésbé rejtőzködő „Miskolczi Takarékpénztár” felirat tudósít bennünket, hogy a város legrégibb alapítású pénzintézete (1845) működött a ház falai között.

A patinás takarékpénztárnak a nagy miskolci árvíz (1878) után korszerű székházat kellett emeltetni, Árva Pál tervei alapján 1909-re készült el a szóban forgó épület. Jellegéről timpanonja és a felirat mellett két nagyméretű vasöntvény tájékoztatott, de az egyik eltűnt az idők során, a másik pedig bekerült a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe.

Törzskönyvi leírása, leltári száma:

„A volt Miskolczi Takarékpénztár (Széchényi utca 26) homlokzatáról származó öntöttvas tábla, melyen méhkaptár körül repkedő méhek láthatóak. A tábla felirata: Hercz Jenő Gépgyár, Miskolcz”.

Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjtemény HOM TGY 2016. 16. 1.

Kapusi Krisztián