Vasutas családból származott, gyermekkorát Debrecenben, Nyíregyházán és Nyírábrányban töltötte. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, a piaristáknál végezte, majd 1948 őszén a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar – történelem szakos hallgatója lett. Másodévesként felvette a Gunda Béla által meghirdetett néprajzi szemináriumot. Gunda hallgatójaként megszerette a néprajzot. Diplomája megszerzése után lett 1952-től oktató az akkor már egyre erősödő néprajzi tanszéken, ahol több mint húsz évet – bár ennek többségét nem egyetemi, hanem akadémiai státuszban – töltött.

1973-ban Miskolcra került, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok, s ennek fő intézménye, a Herman Ottó Múzeum élére, 1990-ig töltötte be az igazgatói tisztséget. Az ő vezetése alatt teljesedett ki a megyei múzeumhálózat, ugyanis eltökélt szándéka volt, hogy minden régiónak legyen önálló múzeuma. Ugyancsak az ő idejében küzdötte fel magát az intézmény a megyei múzeumok rangsorának végéről az elsők közé.

Az intézményhálózat szakembergárdáját leginkább tanítványai köréből verbuválta, s mindig nagy gondot fordított arra, hogy beosztottjait buzdítsa, segítse szakmai előmenetelüket. Jellemző volt rá, hogy megbízott munkatársaiban, kutatásra és publikálásra ösztönözte őket, publikálási lehetőséget is biztosítva az intézmény kiadványaiban, melyeknek ő volt a szerkesztője, vagy társszerkesztője.

Múzeumigazgatói és kutatói tevékenysége mellett egyetemi oktatói tevékenységét is folytatta, előbb Debrecenben, majd Miskolcon, ahol aktívan közreműködött a Bölcsészettudományi Intézet létrehozásában.

Tudományos munkássága: 1959-ben elkészítette egyetemi doktori értekezését a magyar feketekerámia témában. Kandidátusi fokozatot 1971-ben szerzett Extzenzív állattenyésztés Magyarországon című dolgozatával. 1988-ban nyerte el „nagydoktori” fokozatát A sertés Magyarországon című értekezésével. A felsorolt témákon túl kutatásokat végzett a mézeskalácsosság, fazekasság, feketekerámia, méhészet, népművészet témakörökben, kutatta a múzeum névadójának, Herman Ottónak életét és munkásságát. Monografikus tematikájú könyvei mellett közel 300 tudományos cikket publikált.

Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozata (1980), Móra Ferenc-emlékérem (1981), Györffy István-emlékplakett (1981), Borsod-Abaúj-Zemplén megye nívódíja (1981), Állami Díj (1988), Pro Comitate Borsod (2000). A Herman Ottó Múzeum 2007-ben tudományos díjat alapított és emlékplakettet készíttetett a tiszteletére (Szabadfalvi József-díj).

Bodnár Mónika