Kisújszállás, 1887. december 18. – Miskolc, 1972. május 1.
tanár, történész, geográfus
Sokgyermekes földműves családból került a debreceni Református Kollégiumba, ahol tanítói (1906), majd Budapesten történelem-földrajz szakos polgári iskolai tanári oklevelet szerzett (1913). Szinpetriben, Kisújszálláson, majd az erdélyi Abrudbányán tanított, ahonnan a trianoni események miatt menekült vissza – immár családostól – az anyaországba. A miskolci polgári fiúiskolában tanított 1919-től 1950. január 1-i nyugdíjazásáig.
Miskolcra kerülve bekapcsolódott a kulturális életbe, egyebek mellett a Borsod-Miskolci Múzeum tiszteletbeli osztályőre és könyvtárosa is volt. Tankönyveket írt, Miskolcra és a megyére vonatkozó kutatásokat végzett a régészet, történelem, néprajz, földrajz több területén. Közreműködött Miskolc első tudományos igényű periodikája, a Történelmi és Régészeti Közlemények Miskolc város és Borsod vármegye múltjából című szakfolyóirat elindításában. Kutatásairól ismeretterjesztő előadásokat tartott szerte az országban.
Figyelmet érdemelnek várostörténeti kutatásai. Élénken foglalkoztatta a magyarok eredetének kérdése, ő vetette fel elsőként az azóta is sok vitát kiváltott kettős honfoglalás elméletet. Többször elkísérte néprajzi gyűjtőútjukra a Borsod megyébe érkező budapesti néprajzkutatókat: Bátky Zsigmondot, Ébner Sándort, Lajtha Lászlót, Madarassy Lászlót, Palotay Gertrúdot, Seemayer Vilmost, Viski Károlyt és másokat. A néprajzi gyűjtőmunkába diákjait is bevonta.
Emlékét ápolja a város, a múzeum, a honismerők és egykori diákjai. Ez utóbbiak közül külön említést érdemel dr. Frisnyák Sándor földrajztudós, egyetemi tanár, aki 1982-ben, Marjalaki születésének 95., halálának 10. évfordulója alkalmából emlékplakettet készíttetett. 1987-ben és 2017-ben Miskolcon emlékkonferenciát szerveztek tiszteletére, 1987-ben életművéről önálló kötet készült. A miskolci avasi református temetőben található sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2009-ben védetté nyilvánította. Egykori lakóházát emléktáblával jelölték, Miskolcon utca viseli a nevét. Bugát Pál és Herman Ottó Emlékéremmel tüntették ki.
Bodnár Mónika
Legfontosabb művei:
A miskolci mészáros céh 400 éves múltja. Miskolc, 1925.
Földrajz a polgári fiú és leányiskolák számára I–IV. Budapest, 1926–1928.
Anonymus és a magyarság eredete. Miskolc, 1929.
A miskolci főutca topográfiája 1817-ig. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve I. (1957) 102–128.
Irodalom: