A Herman Ottó Múzeum és jogelődje, a Borsod-Miskolci Múzeum 1899 óta íródó történetének első ötven évében aligha találunk fontosabb személyt Leszih Andornál. Miskolci iparos családban született, 1899-ben érettségizett a Miskolci Református Főgimnáziumban, majd egy biztosítónál vállalt irodai állást. 1901-ben önkéntes gyakornoknak jelentkezett a Borsod-Miskolci Múzeumnál, ahol eleinte a numizmatikai anyag meghatározásával és leltározásával foglalkozott.

Amikor 1905-ben Molnár József, aki elsőként viselte a múzeumőr tisztségét, leköszönt hivatalából, utódjának Leszih Andort kérték fel. Az állást eleinte fizetés nélkül vállalta, munkáját a biztosítónál 1915-ig ellátta, és mellékállásban újságíróként is dolgozott. Ekkoriban a múzeumőr volt a múzeum egyetlen munkatársa, Leszih így egy személyben volt teremőr, tárlatvezető, muzeológus és könyvtáros is.

A múzeumőri, majd az ebből az intézmény növekedésével kifejlődő múzeumigazgatói tisztséget egészen 1950-ig, tehát 45 éven át viselte, de amíg egészségi állapota engedte, nyugdíjazása után is gyakran bejárt a múzeumba. Mint az intézmény vezetője fontosnak tartotta, hogy a múzeum együttműködjön az iskolákkal, a kiállítások berendezésénél ezért fontos szempontként vette figyelembe, hogy azokat oktatásra is fel lehessen használni.

Az évek során gyakorlatilag az összes múzeumi területen (történelem, néprajz, régészet) végzett kutatásokat, tartott előadásokat és írt cikkeket, tanulmányokat. Megjelent írásainak száma 500 környékére tehető. A legkedvesebb azonban mindig a numizmatika maradt számára: leveleiből kiderül, a múzeum éremtani anyagával való foglalkozást nem is tekintette munkának, olyan örömét lelte benne. Korának jelentős alakjai közül – hogy csak néhány példát említsünk – személyes barátságot ápolt Herman Ottóval és Móra Ferenccel, de jó viszonyban volt Móricz Zsigmonddal is. Munkásságát a Numizmatikai Társulat névre szóló emlékéremmel, a kulturális kormányzat pedig a „Szocialista Kultúráért” kitüntetéssel ismerte el.

Jakab Mátyás András