Mezőkövesden, matyó környezetben nevelkedett. Az első világháborúban életveszélyesen megsérült, „de a zubbonya bal felső zsebében rendszeresen hordott vastag imakönyve megmentette a haláltól.” 1920-tól a Borsod-Miskolczi Múzeum, majd jogutódja, a Herman Ottó Múzeum őre, altisztje, tárlatvezetője, egy időben könyvtárosa, majd nyugdíjasként 1968-ig gondnoka volt Leszih Andor (1880–1963) igazgató és Megay Géza (1904–1963) történész mellett. Negyvennyolc évet töltött a múzeumban, a leghosszabb szolgálati idejű alkalmazott a múzeum történetében.

Népes családjával, feleségével és hat gyermekével szolgálati helyén, az öreg Papszeren található épületben, szolgálati lakásban élt. Jelentős szerepe volt abban, hogy a II. világháború idején – a német, orosz és román katonák többszöri próbálkozásai ellenére – a múzeum gyűjteménye hiánytalanul és épségben megmaradt az utókor számára. Leszih Andor tudomása szerint az ország egyetlen múzeuma volt, amelynek nem voltak háborús veszteségei. Az 1941-es leltár szerint a miskolci múzeumnak több mint 73 ezer műtárgy épségéről kellett gondoskodnia. A legértékesebb műtárgyakat Gáspár Mihály javaslatára, előrelátásának köszönhetően helyezték ugyanis az épület alatti 8 pincehelyiségbe, a korábban ott működő cserkészotthon helyére, ahol a rejtekhelyet befalazták és a cserkészek szekrényeit tolták gondosan erre a falra.

1967 nyarán a Papszeren lévő épület Szinva felőli oldalfala kidőlt és vele együtt a kiállított tárgyak is a vízbe kerültek. A Gáspár család ekkor költözött ki végleg az épületből, a bulgárföldi Fazola utcán összkomfortos garzonlakást utaltak ki számukra. Rövid ideig éltek itt, mert Gáspár néni még 1968-ban, Gáspár bácsi pedig két évre rá, 1970-ben hunyt el. Emlékét a Múzeumi Pantheon emléktáblája őrzi a Papszeren, az öreg múzeum aulájában, egykori lakhelyén és munkahelyén.

Zahuczky László