Putnokon végezte általános és középiskoláit. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett etnográfus, magyar és német szakos tanári diplomát (1973). Már ötödéves hallgatóként a Herman Ottó Múzeumba került dolgozni. Szakmai előmenetele során több vezető pozíciót is betöltött (néprajzi osztályvezető, igazgatóhelyettes, tudományos főmunkatárs, tudományos titkár). 1995. július 1-jétől a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékének vezető docense lett – másodállásban a múzeumban is tovább dolgozott. 1997-től a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese volt fiatalon bekövetkezett haláláig.

Szakmai tevékenységét alapvetően meghatározta a családi indíttatás, s mint Mezőkövesdről „elszármazott matyó értelmiségi” kutatásai középpontjában a népművészet, a hímzés története és a viselettörténet állt. Pályája kezdetén folklorisztikai témával foglalkozott, egyetemi doktori címét Mátraderecske néphitéről írt disszertációjával szerezte meg (1976). Muzeológusi munkája során a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának textil- és viseletgyűjteményében tevékenykedett. Férjével, Dobrossy Istvánnal (történész, muzeológus, levéltárigazgató; 1946–2015) számos közös tanulmányban dolgozták fel Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi textilkultúráját. Önálló kötetet szentelt a matyó gyermek néprajzi vizsgálatának (1989). A „Mítosz és valóság: a matyó népművészet” című könyvében (1997) árnyalt összefüggésekben mutatja be Mezőkövesd népművészetének történetét. 1990-ben az állatábrázolásokról szóló disszertációjával nyerte el az irodalom (folklór) tudomány kandidátusa címet. Jelentős szerepet vállalt a megyei népművészeti monográfia megjelentetésében (1997).

Számos kiállítást rendezett mind a Herman Ottó Múzeum, mind a Matyó Múzeum részéről, időszaki tárlatokkal külföldön is szerepelt. A helyi kézműves csoportok szakmai gondozását aktívan végezte. Részt vett az Országos Népi Iparművészeti Tanács munkájában és a népművészeti egyesületek országos szervezetének vezetőségi tagja volt. Az 1982-ben megalakult megyei népművészeti egyesület elnöke volt – nevét halála után vette fel a Miskolcon működő egyesület (2000).

Szerepet vállalt a szakmai-kulturális közéletben is (a Miskolci Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottságának titkára, a Magyar Néprajzi Társaság választmányának és az MTA Néprajzi Bizottságának tagja, a Miskolci Városszépítő Egyesület elnökségi tagja.) Kitüntetései: Miskolc város Herman Ottó Tudományos Díja (1996), Király Zsiga-díj (1999), Herman Ottó-emlékérem (1999). Nevét viseli 2001. március 1-jétől a putnoki Gömöri Múzeum és Baráti Köre által rendszeresen meghirdetett honismereti pályázat.

Viszóczky Ilona