Budapesten, az ELTE-n szerzett muzeológia-néprajz szakos oklevelet 1956-ban és ugyanott doktorált 1961-ben. Egyetemi évei alatt a budapesti Néprajzi Múzeumban, majd az egri Dobó István Vármúzeumban gyakornokoskodott, 1955-ben került Miskolcra, s tragikus elhunytáig a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt.

Miskolc Tetemvár városrészén nőtt fel, édesapja vasgyári segédmunkás volt. Az elemi iskola befejezése után órástanuló, majd esztergályos lett. A szakérettségit letéve került az egyetemre, ilyen előzmények vezették a kézművesség, fémművesség, azon belül a kovácsmesterség kutatása felé. Szakdolgozata és doktori értekezése után kandidátusi disszertációja is e témában született A kovácsmesterség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében címmel, de befejezésére és megvédésére már nem került sor. Neves pályatársa, Balassa Iván a falusi kovácsmesterség legjobb magyar szakértőjeként emlékezett meg róla nekrológjában. A Magyar Néprajzi Lexikonban a fémművességgel kapcsolatos szócikkek zömének ő a szerzője, s a Magyar Néprajz című kézikönyv megfelelő fejezeteiben is rá hivatkoznak.

Ennek ellenére érdeklődése nem volt egyoldalú, számos témában kutatott és publikált. Jelentek meg írásai népművészet, népi kerámia, közlekedés, kereskedelem, folklór (borsodi betyárok, népszokások, mesék), társadalomnéprajz tematikában is. Tervei között szerepelt Miskolc néprajzi monográfiájának megírása. Összeállította megyénk néprajzi bibliográfiáját. Élesztgette a jeles elődök emlékét (pl. Kóris Kálmán, Istvánffy Gyula), de nemcsak a néprajzzal összefüggésbe hozható személyiségekről írt (Sassy Attila).

Nagy elánnal szervezte a megyei népművészek és honismereti kutatók közösségét, segítette az iskolai néprajzi szakkörök szervezését. Az ő kezdeményezésére viseli napjainkig a megyei honismereti gyűjtőpályázat Istvánffy Gyula nevét. Fáradhatatlan terepmunkás volt, a Néprajzi Adattár jelentős mennyiségű terepi anyagát őrzi. Emellett ismeretterjesztő előadások sokaságát tartotta különféle témakörökben szerte a megyében. Szerkesztője volt a Borsodi Szemlének.

Tanulmányai a legfontosabb országos és térségi szakfolyóiratokban láttak napvilágot (Ethnographia, Néprajzi Közlemények, Herman Ottó Múzeum Évkönyve, Herman Ottó Múzeum Közleményei, Borsodi Szemle, Széphalom, Matyóföld, Borsodi Földrajzi Évkönyv, Múzeumi Kurír). Számos rövidebb-hosszabb cikket publikált az Észak-Magyarország, Borsodi Bányász, Déli Hírlap, Napjaink című megyei lapokban.

2007-ben, születésének 75. évfordulójára emlékezve pályatársai emlékülést szerveztek tiszteletére Miskolcon A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében címmel.

Bodnár Mónika