A beporzók napja annyiban különbözik a méhek napjától (április 30.) és a méhek világnapjától (május 20.), hogy nem csak kifejezetten a háziméhre, a méhalkatúakra koncentrál, hanem minden beporzó élőlényre, hazánkban elsősorban a rovarokra. A világon rengeteg madár, illetve denevér által beporzott virág és növény létezik, őrájuk is kiterjed a figyelem. Nekik szintén kiemelkedően fontos szerepük van abban, hogy Magyarországon fellelhetőek különféle trópusi dísznövények és déligyümölcsök, továbbá a termesztett növényeink és élelmiszereink nagy részét szintén ezeknek a beporzó élőlényeknek köszönhetjük. Sajnos az ember bizonyos károsító tevékenységei folyamatosan kiszorítják ezeket a létfontosságú állatokat a természetes élőhelyeikről, így ők a kipusztulásuk megelőzése érdekében különféle mesterséges úton előállított otthonokat hoztak létre.
A következő fejezetekben három, elsősorban magányosan élő méhek és darazsak számára felépíthető lakó alkalmatosságot fogunk önöknek bemutatni. Azonban ez előtt még szükség van néhány alapfogalmat letisztázni.
A darázsgarázsok, méhecskehotelek, rovarbölcsők elkészítésében gyakorlatilag csak a képzelet, a rendelkezésünkre álló eszközök és nyersanyagok szabhatnak határokat. De mielőtt elmélyednénk a lehetőségekben és a kreativitásunk barkácsolásra késztetne bennünket, tisztáznunk kell egy két fontos dolgot: mik is azok a magányos méhek és darazsak és van-e lényeges eltérés a darázsgarázs, a méhecskehotel és a rovarbölcső között?
A világon élő méh- és darázsfajok nagy része magányos életmódot folytat, nem alkot nagy kolóniákat. A világon élő méh- és darázsfajok nagy része magányos életmódot folytat, nem alkotnak nagy kolóniákat. Az Európában élő beporzó rovarfajok többsége ezen élő fajok közül kerül ki. Ezen növények beporzásában létfontosságú szerepet töltenek be, amit a háziméhek egyedül nem képesek elvégezni. Míg a háziméhek akár több tízezer egyedből álló kolóniákat szállásolnak el faodvakban vagy kaptárakban, addig a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukakban helyezik el utódaikat. Ezekben a szűk járatokban a méhek nektárt és virágport, míg a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, és végül a kifejlett egyed kirágja magát a bölcsőjéből és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Gyakorlatilag a három egy és ugyanaz. Azt a célt szolgálják, hogy a magányosan élő beporzó fajok lárvái egy védett, nem támadható üregben, biztonságos körülmények között fejlődhessenek. Egy méhecskehotelnek a felépítése nem igényel nagy erőbefektetést, hiszen otthoni eszközökkel könnyen elkészíthető.
A következő három fejezetben, három elkészítési módszert mutatunk be, iskolás csoportoknak az utolsót ajánljuk a könnyű elkészítés és a dekoratív látvány miatt. Az első kettő fejezetben látható darázsgarázsoknak az elkészítési menetét különböző, interneten fellelhető forrásokból szó szerint idézem.
„10-20 cm átmérőjű tűzifa kuglikba akár több tucatnyi költőüregből álló darázsgarázs készíthető, ha 3-10 mm átmérőjű fúróval sűrűn átlyuggatjuk 3-10 cm mély lyukakkal. Általában a rönkök hossztengelyével párhuzamosan, tehát a keresztvágási felületbe fúrunk, de ha hozzájutunk vagy készíteni tudunk hasított és a hasítási felületen csiszolt rönköket, akkor a törzs oldalába is fúrhatunk. Darázsgarázsunknak érdemes lábat készíteni, amivel elkerülhető a fa aljának nedvesedése, korhadása. Első lépésben fúrjunk egy-egy 10 mm átmérőjű lyukat a tűzifa kugli mindkét végéhez úgy, hogy a farönk hossztengelyére merőleges lyukak tengelye ferdén kifelé mutasson. Ezt követően egyforma hosszú ujjnyi vastag ágak végeit faragjuk meg annyira, hogy enyhén szorulva belemenjenek a láb furataiba. A tűzifa kugliba készített darázsgarázsok könnyen mozgathatók, ezért ideálisak arra is, hogy az ablakpárkányon lévő virágláda mellé telepítsük. Így a nektárt gyűjtögető magányos méhek a méhlegelő mellett a költőüregeket is megtalálhatják, nem is beszélve arról, hogy így mi is könnyebben megfigyelhetjük a darázsgarázsokban jövő-menő állatokat.”[1]
„Szorosan összecsavart, 10-20 cm vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel vágjunk le egy 30-40 cm hosszú darabot, majd a két végén szorosan drótozzuk össze. Ezután egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel tágítsuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült darázsgarázs zsinórral függesztve a virágágyásba is kihelyezhető. Ugyanezzel a készítési módszerrel hüvelykujj vastagságú bambusznádszálakat 30-40 cm-es darabokra vágva, majd ezeket kötegekbe kötve is méhecskehoteleket kapunk.”[1]
A fenti elkészítési módszereket egy építményen belül is alkalmazhatjuk, ha a fatörzsből, a nádszövetből vagy bambusznádból felépített darázsgarázsokat egy fedél alá helyezzük. Mindössze egy fából elkészített keretre van szükségünk, melyet kisebb egységekre osztunk pár léccel. Az így kapott „szobákban” tetszésszerűen elhelyezhetünk különféle elszállásolási alkalmatosságokat: nádat, fadarabokat, tobozt, szalmát, forgácsot, sőt még likacsos téglát is a magányos méheiknek és darazsainknak.
[1] Összeállítási útmutató: https://www.mme.hu/darazsgarazs_keszites
Felhasznált fotók forrása:
1. kép: www.haziallat.hu
2. kép: https://www.mme.hu
3. kép: https://www.mme.hu
4. kép: https://energiaoldal.hu, www.homeinfo.hu, https://ecoedu.ro, https://gyorihirek.hu, https://vadaszerdo.blog.hu