Keménytáblás
586 oldal
25 x 18 cm
Bruttó ár: 1 000,- Ft
39 tanulmány a régészet, a történettudomány, a néprajz és a művészettörténet szakterületeiről, valamint előadások Tompa Mihályról.
MÚZEUMI MOZAIK 8.
Puhatáblás
20 oldal
21 x 10 cm
Bruttó ár: 300,- Ft
Feltöltés alatt.
Puhatáblás
127 oldal
24 x 17 cm
Bruttó ár: 1 000,- Ft
A magyar népművészet kutatásának kiemelkedő eredménye Fügedi Mártának ez a munkája. Jóval több mint három jelentős etnikai csoport népművészetének a bemutatása és elemzése. Általános érvényű átfogó képet kapunk a mintegy évszázada felfedezett és legreprezentatívabbnak tekintett kalotaszegi, matyóföldi és sárközi népművészetről. Mindhárom etnikai csoport látványos – más területektől lényegesen eltérő -, etnikai jegyeket jól jellemző népművészetet alakított ki, s a lokális motívumok egyszersmind a magyarságtudat kifejezői is. A magyar történelemnek voltak olyan időszakai, amikor a népművészet önértékelésünk és nemzeti létünk hangsúlyozásának a megjelenítőjévé vált. Azonosságtudatunknak ma is fontos szimbólumait hordozzák a népművészet sajátosan magyar, érzelmeinket, lelkiségünket is kifejező tárgyai és motívumai.
Puhatáblás
78 oldal
21 x 15 cm
Bruttó ár: 1 000,- Ft
Feltöltés alatt.
POÉTAI GYŰJTEMÉNY 2.
Keménytáblás
96 oldal
21 x 13 cm
Bruttó ár: 600,- Ft
Kiss József 1843. november 30-án született Mezőcsáton, magyar költő, szerkesztő. Főbb művei: Simon Judit (1874), Budapesti rejtelmek (1874), Tűzek (1861), De profundis (1876), Legendák a nagyapámról (1911), Stanzák (1902), A gnóm (1915). Kiss Józsefet szülei rabbinak szánták, jó nevelést és oktatást kapott. Az ifjú nem szerette volna ezt a pályát, ezért Bécsbe szökött. Visszatérve folytatta tanulmányait, vándortanító lett, dolgozott korrektorként és szerkesztőként. Simon Judit című balladájával nagy sikert aratott kortársai körében. Kiss József tagja volt a Petőfi-társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak. 1921. december 31-én hunyt el Budapesten, 78 éves korában.
Keménytáblás
626 oldal
25 x 18 cm
Bruttó ár: 1 000,- Ft
43 tanulmány a régészet, a történettudomány, a néprajz, az irodalomtörténet, a művészettörténet, a múzeumtörténet és várostörténet szakterületeiről.
Keménytáblás
236 oldal
25 x 18 cm
Bruttó ár: 3 750,- Ft
Feltöltés alatt.
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE RÉGÉSZETI EMLÉKEI 2.
Puhatáblás
65 oldal
30 x 21 cm
Bruttó ár: 500,- Ft
A híres, nagy múltú Sárospataki Kollégiumban már alapítása után megkezdődött a könyvek gyűjtése, és korán kialakultak az oktatást, a nevelést elősegítő eszköztárak, szertárak, múzeumi gyűjtemények. A régészeti anyag nyilvántartását 1800-tól tudjuk követni.
A régészeti anyagot először a természetrajzi szertár anyagával együtt őrizték. Ennek kiváló őre 1834-től 1872-ig Soltész János tanár-orvos volt. Utódja, Búza János ideje alatt 1873-78 között vált ki a Természetrajzi Gyűjteményből a régészeti anyag. 1879-től 1885-ig Bokor József volt a gyűjtemény őre, ő gondozta Felméri Lajos hagyatékaként a Szépészeti és Művészeti Múzeumot. 1885-től pedig Finkey József volt a Szépészeti és Műrégészeti Múzeum anyagának kezelője. A Szépészeti és Műrégészeti Múzeum vezetője pár évig Kun Pál, majd Székely György, 1907-től pedig Rácz Lajos gimnáziumi tanárok voltak. Az utóbbi idejében a gyűjtemény neve megváltozott: Főiskolai Szépészeti és Régészeti Gyűjtemény lett. Nevezetes esemény, hogy 1930. július 16-án a Régiségtár kivált a Szépészeti és Műrégészeti Múzeumból. Átköltöztették az anyagot a „küldöttségi szállás”, a mai Berna-sor egyik szobájába. Itt előbb Régiségtár, majd Régészeti és Történeti Múzeum néven működött tovább. A háború után a régészeti anyag legjelentősebb gyarapodása 1948. és 1959. években volt. A 60-as évektől évente csak 1-2 tárgy a gyarapodás. Jelenleg 1111 darab régészeti tárgyat tartunk nyilván, és őrzünk múzeumi gyűjteményünkben. Ezek között találunk kevésbé értékes anyagot is, de több az egyedi, felbecsülhetetlen muzeális értékű tárgyak száma.
Puhatáblás
565, 49 oldal
20 x 15 cm
Bruttó ár: 2 500,- Ft
Feltöltés alatt.
Keménytáblás
2 kötet
700 + 660 oldal
25 x 18 cm
Bruttó ár: 1 500,- Ft
70 tanulmány a régészet, a történettudomány, a néprajz, az irodalomtörténet,a művészettörténet és múzeumtörténet szakterületeiről.
Puhatáblás
127 oldal
24 x 17 cm
Bruttó ár: 400,- Ft
Borsod megye és Miskolc város múzeumának előtörténete szorosan összekapcsolódik az 1890-es évek elején létrejött Miskolci Közművelődési Egyesület – amely 1899-től Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület néven működött tovább történetével. A Miskolcon ebben az időben megjelenő helyi hírlapok mindegyike kezdettől fogva feladatának tudta, hogy figyelemmel kísérje az egyesület megalakulásának s működésének körülményeit és minden mozzanatáról részletesen tájékoztatta olvasóit. Ebben a kötetben Miskolc múzeumtörténetét követhetjük nyomon a kezdetektől.
TOPOGRAPHIA MINERALOGICA HUNGARIAE 6.
Puhatáblás
201 oldal
24 x 17 cm
Bruttó ár: 600,- Ft
Dunabogdány (régebbi nevén Bogdány) a Visegrádi-hegység északi részén, a Szentendrei-Duna jobb partján terül el. A községtól délre található 279 m magas Csódihegyen messzirõl is jóllátható hatalmas kõfejtõk mûködnek immáron több mint másfél évszázada. Az itt kitermelt kõzetanyagot sokáig építõkõnek és útburkolásra használták, ma fõleg zúzalékkõnek és vízépítési célokra alkalmazzák. A hegy a magyar földtan és ásvány tan egyik klasszikus lelõhelye. E kötetben a dunabogdányi kó’bányászat és kõfaragás történetének bemutatását követõen elõször a Csódi-hegy és környéke földtanát foglaljuk össze a legújabb kutatások fényében. Ezután az ásványoknak “otthont adó” kõzet kõzettani és geokémiai jellemzõire, valamint keletkezésére vonatkozó új eredményeket mutatjuk be. E tanulmány egyik újdonsága, hogy az eddig hagyományosan andezitnek tekintett kõzet a kõzetkémai osztályozás nak megfelelõen tulajdonképpen dácit. A kõzetalkotó ásványként elõforduló gránátot ismertetõ cikk vezet át az ásványtani írásokhoz. Bár e kötetben is arra törekedtünk, hogy a lelõhely ásványait a jelen ismeretek szintjén a teljesség igényével tárgyaljuk, számos téma (a kontakt palák, a xenolitok paragenezise, akatoit, avasdús szaponit stb.) kínál még lehetõséget további kutatásokra.
OFFICINA MUSEI 8.
Puhatáblás
121 oldal
24 x 17 cm
Bruttó ár: 700,- Ft
Az embert körülvevő tárgyi világban különleges szerepe van a kerámiának. Egyike azoknak az anyagoknak, amelyeket a legrégibb időktől fogva használ a föld minden civilizációja. S mivel nem bomlik el, hanem kémiai átalakulás nélkül változatlan formában marad meg évezredeken át, alkalmas arra, hogy régmúlt társadalmak technikai fejlettségéről tegyen bizonyságot. Azt hihetnénk tehát, hogy a kerámiamüvesség történetét részleteiben is feldolgozták már, pedig ez koránt sincs így. Még az írásos forrásokban, ábrázolásokban gazdag utóbbi néhány évszázad fazekasságát, díszítőmotívumainak vándorlását sem ismerjük eléggé. Pedig ebből a korszakból már nagyszámú edény maradt ránk. A magyar ólommázas fazekasság forma- és díszítménykincsben a legnagyobb gazdagságot kétségtelenül a 19. század második felében érte el. A 18-19. század kerámiatörténetének e vidékre vonatkozó alapvető kérdése az, hogy a 19. század közepén már kiérlelt stílusjegyekkel rendelkező parasztfazekasságnak milyen gyökerei vannak.
OFFICINA MUSEI 10.
Puhatáblás
270 oldal
24 x 17 cm
Bruttó ár: 700,- Ft
“Éppen 20 esztendeje annak, hogy az árucsere és a vándorlás, az eltérő adottságú tájak népe közötti gazdasági-kulturális kapcsolatrendszer kutatásába kezdtem. Ez a kimeríthetetlen téma áll azóta is tevékenységem középpontjában. 1979-ben Répáshután és Bükkszentkereszten is a kérdéskörnek elsősorban a földrajzi meghatározottsága és – annak kapcsán – interetnikus vonatkozásai érintettek meg. A Bükk hegység vándor meszeseinek tevékenysége mögött elsősorban a geográfiailag különböző vidékek népének egymásra utaltsága, rendszeres gazdasági érintkezése érdekelt, ami a Bükk idegen ajkú telepeseinél szerencsésen egybeesett a különböző etnikumok találkozásának problematikájával is. Jóllehet vizsgálataimat fokozatosan kiterjesztettem a Felföldre, s igyekeztem – a 18. századtól – történeti metszetében is elemezni a táji kapcsolatok szövetét, máig annak történeti földrajzi meghatározottsága, a goegráfiai faktornak abban játszott szerepe érdekel leginkább.” (Viga Gyula)
Puhatáblás
164 oldal
24 x 17 cm
Bruttó ár: 300,- Ft
A múzeumok a kultúra sajátosan összetett funkciót betöltő intézményei, melyeknek feladatai közé tartozik a tudományos feldolgozó tevékenység is. Az azonban igen sok külső és belső tényező függvénye, hogy az alaptevékenységek között milyen szerep jut a tudományos feldolgozó munkának. A múzeumok eleve többféle szakágat egyesítenek, mind az egyes történeti tudományok, mind a közgyűjteményekben képviselt természettudományok más-más struktúrába illeszkednek saját egyetemes diszciplínájukon belül. Meghatározó természetesen a tudományos feldolgozás, különösen a publikációk minőségében és mennyiségében a gyűjteményekben dolgozó muzeológusok felkészültsége, igénye erre a tevékenységre. Mindezt azonban erősen befolyásolja, hogy az adott intézmény prioritásai között ott szerepel-e a tudományos feldolgozó tevékenység, egyáltalán, alkalmazottainak milyen feltételeket tud biztosítani az ilyen feladatok végzéséhez. Nagyban segítheti ezt a munkát, ha az együtt dolgozó kutatók egymást inspirálják a tudományos munkában, s külső szakmai kapcsolataik révén is késztetést éreznek a tudományos közlemények, tanulmányok megírására. Végül, de nem utolsósorban befolyásolja ennek a tevékenységnek a jellegét és eredményességét az a lokális és regionális környezet, amelyben a közgyűjtemények tevékenykednek. Beletartoznak ebbe a virtuális körbe azok a kutatók, akiket – a helyi muzeológusokkal gyakran közös – munkájuk az adott tájhoz köt, de az a város, megye, régió is, amelynek különböző elvárásai vannak a közgyűjtemények felé. A jogelőd Borsod-Miskolci Múzeum révén idén 100 éves miskolci Hermán Ottó Múzeum kiadványaiban jól tükröződik a fentiek változása.
Puhatáblás
96 oldal
20 x 19 cm
Bruttó ár: 800,- Ft
Sokak örömére megjelenő, hiánypótló kötetet tart kezében az olvasó. Döbröczöni Kálmán festőművész életét és munkásságát nyomon követő kiadvány nem csupán egy gazdag festői pályát mutat be, hanem a művész érzékenysége folytán képet nyújt az Ormányság népének mindennapjairól; a korszak intézményesített művészeti ösztönrendszeréről, a Római Iskoláról; a nagybányai hagyományokat továbbéltető Miskolci Művésztelepről. „ A kicsikis örömökre és nagy bánatokra” kárhoztatott ember szemével láttatta a világot, és erre oktatta növenékeit is, amikor 1950–1961 között az Iparművészeti Főiskola alakrajz tanára volt. Festményeit a lírai realizmus jellemzi a szakma által sokat vitatott 50-es években is. A Szentendrei Művésztelephez kötődő alkotásai azon túl, hogy emberi érzéseket rögzítenek, ma már a művészi dokumentum erejével is rendelkeznek. A monográfia a fstőművész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállításhoz kapcsolódik.